A büntetőeljárásban minden esetben múltbeli cselekményt próbál tisztázni, rekonstruálni a hatóság a korábban lezajlott események ténykérdéseit kell felderítenie, megállapítania. Az idő múlása sokszorosan megnehezíti a hatóságok tényfeltáró munkáját. A hatóságok feladata, hogy az eljárás minden szakaszában a tényállát alaposan és hiánytalanul tisztázzák, a valóságnak megfelelően állapítsák meg, valamint a büntetőjogi felelősséget súlyosbító és enyhítő körülményeket egyaránt figyelembe vegyék.
A tényállás maradéktalan tisztázása megába foglalja az összes kriminalisztikai kérdésre való válaszadást. A tényfeltáró hatósági tevékenység azonban nem lehet egyoldalú, csak a terhelőre, illetve súlyosabbra koncentráló. A védő részt vehet és részt is kell vennie a bizonyításban, hiszen számára kötelezettség a terhelt érdekébeni eljárás, a terhelt javára szóló mentő és enyhítő körülmények feltárása.
A védő bizonyításbeli közreműködése is többféle lehet. Az egyes nyomozási cselekményekben észrevételt tehet, indítványokat, kérdéseket tehet fel, felvilágosítást kérhet, felszólalhat, védbeszédet tarthat, jogorvoslattal élhet. Ezen túlmenően maga is szerezhet be bizonyítékokat akár személyesen, akár más által pl. okiratot, szakvéleményt, tárgyi bizonyítékokat kutathat fel, szerez be, illetve magánnyomozó igénybevételével adatot, bizonyítékot gyűjt össze és tár a hatóság elé.
A bizonyítékok sokszínűsége miatt a büntetőeljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz és bizonyíték, amely a tényállás megállapításához alkalmas lehet. A bizonyítékok szabad értékelésének körébe csak a törvényes úton beszerzett bizonyítási eszközök vonhatók be.
A bizonyítékoknak nincs előre meghatározott bizonyító ereje. A bizonyítékok értékelésnek bíróság általi meggyőződés szerinti elbírálásának határt szab az indoklási kötelezettség. A bíróságnak érdemi érvelést kell adnia az egyes bizonyítékok értékeléséről, azok elfogadása, illetve elvétése okairól.