A polgári jogi felelősség tana a jusztiniánuszi tanításban gyökerezik, ahol a kártérítést a magánjog büntetőjogaként ismerték el. A vétkesség eszméje a római jogban fokozatosan alakult ki. A jövőben bekövetkező tények előrelátása, az erre vonatkozó tudati állapot az, amelyet a vétkességgel – akár szándékos, akár gondatlan – jelöltek. A római jog tanítása szerint: „Si omnia qual opotunit, obervabit, caret culpa” „Nincs vétkesség, ha valaki mindent szem előtt tartott, amit kellett” A kártérítési jog célja, hogy a személyt vagyonban és személyhez fűződő jogban esett sérelmekért kárpótlásban részesítse. A kártérítési jog szabályai elsődlegesen a helyreállítás, teljes reparáció elvét követik és a teljes kártérítés eszméjétől vezérelve orvosolják az elszenvedett sérelmet.
Kár érheti Önt szerződéses kapcsolataiban és szerződésen kívül is, vagyis olyan esetben, amikor a károkozóval semmilyen kapcsolatban nem áll.
Ide sorolható különösen:
- veszélyes üzem működtetéséből eredő károk megtérítése (gépjárművek, gépek)
- állatok által okozott károk
- épületkárok (épületről lehulló tárgyak, egyéb tárgyak lakásból való kiesése, kidobása által okozott károk)
- balesetek miatti kárigény érvényesítése
- egészségügyi ellátással összefüggő orvosi műhiba miatti kártérítési igények érvényesítése
- közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése
